Minap történt: Munkámból hazafelé menet megálltam egy nagyobb élelmiszerüzletnél. A parkolóban nem volt sok autó. Leálltam egy általam szabadon választott, kényelmes helyre. Míg vásároltam mellém állt egy másik személyautó (1 helyet kihagyva). Miután bepakoltam a kocsimba, beültem, indítottam, hátramenetbe tettem a sebességváltót, a tolatólámpa fehér fénnyel jelzte más közlekedő számára hogy tolatni szeretnék. A hátam mögött megjelent egy Ford Transit. Aki ismeri, az tudja, hogy nem épp egy személyautó méret, sőt kifejezetten nagy, áruszállításra alkalmas jármű. Vártam, hogy elmenjen. Csakhogy ő úgy gondolta, az az egy hely kell neki ami az én autóm és a másik autó között van (a parkoló egyébként üres volt). Helyszűke miatt nem tudott rendesen ráfordulni a parkolóhelyre, ferdén állt be, így az én autóm feneke és az ő hátsó része alig 5 cm-re volt egymástól. A sofőr és kedves felesége nem tudott tőlem kiszállni és a másik oldalról határolt autó miatt, de elégedetten várták míg többszöri igazítás árán az igen szűkre hagyott helyről kitolatok (közben az én másik oldalamra is állt egy autó).
Útban hazafelé elmerengtem azon, milyenek is vagyunk mi emberek? Van köztünk olyan, aki teljes passzivitást mutat a másik emberrel szemben és csak önmagát látja. Ő az ún. szoborember, mint történetem sofőrje. Aztán vannak az aranyszeműek, akik képesek a lelküket is eladni a hatalomért és vannak a másokra csimpaszkodó vámpírok, és vannak… és vannak….sokan és sokfélék. Elgondolkodtunk már saját magunkon, az életünkön, a világunkon? Próbáltuk már megismerni önmagunkat? Megmenteni emberségünket, hogy ne váljunk szoboremberekké?
A TEAharmónia TEAboltban kapható Gaál Viktor: Varázserdő c. könyve. Lelkünk megismerésének kézikönyve. Bár regény, de számtalan kérdést tesz fel olvasójának, amin érdemes elgondolkodni. Szembe merünk nézni önmagunkkal? Van bátorságunk, hogy a lelkünk mélyére nézzünk és szembetaláljuk magunkat félelmeinkkel? Mennyire hagyjuk, hogy félelmeink befolyásolják tetteinket? Látogass el önmagad varázserdejébe és megtalálod a válaszaidat.
Szepes Mária így ír ajánlást a könyvhöz: „A Varázserdő” – varázstükör, melynek segítségével lelkünk legrejtettebb zugaiba kaphatunk betekintést. Ha akarjuk. Ha elég bátrak és nyitottak vagyunk hozzá. Azt súgják az ösztöneim, sokak életét alapjaiban fogja megváltoztatni.”
„Eljött az idő! Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat – a titkok és veszélyek erdeje. az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk.
Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra.
Ne hozz magaddal semmit: Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz.
Odalenn három szabály van:
- Sose hazudj!
- Sose maradj hét napnál tovább ugyanott!
- És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal!
GYERE! A Varázserdő már vár…”
Jó szórakozást a könyvhöz, érdemes elolvasni! Gyere be érte a boltba és egy teáért a könyvhöz!
Gyerekként sokszor mentünk le (mert fent laktunk a harmadikon) a ház elé vagy a gödörbe (te emlékszel rá? Tudod hol a gödör?) és vittük a pokrócot, irkákat, könyvet. Ma már nem nagyon látom, hogy a pokrócra heveredés divat lenne. Néztük a felhőket és este mentünk fel.
A dísztó környékén milyen hangulatos lenne, ha szombat délután pléden pihenő emberek lennének és felhőket nézve beszélgetnének, vagy könyvet olvasnának.
Nem vagyok egy Szinyei, de jön a majális. Két hét múlva négy napos, négy hét múlva három napos lesz a hosszú hétvége, Szép idő!
TEAharmónia TEAbolt – Jó szórakozást a könyvhöz, érdemes elolvasni! Gyere be érte a boltba és egy teáért a könyvhöz!