Ki kell szemetelni!

Meg kell szabadulni mindattól, ami nyomaszt. Ki kell szemetelni! – MOLNÁR V. JÓZSEF Tiszaújvárosban

Majd két évet kellett várni, hogy Edinának sikerüljön elhoznia Tiszaújvárosba Molnár V. Jóska bácsit, magyar néplélek kutató, néprajzost, aki az országban igen nagy ismeretségnek és elismerésnek örvend, előadásaira alig férnek be az emberek.

Óriási hagyatékot hagy ránk az ő előadása és felbecsülhetetlen érték, hogy eljött hozzánk.

Az elmúlt időszakban, ahogy Ő maga fogalmazott a JóIsten négyszer vágta hátba fejszéjével, de szerencsére sikerült felépülnie.  Ennek ellenére tudja, hogy saját életútján jókedvvel, tréfával, de  bizony hazafelé tart.

Amikor a hagyományos kínai orvoslással kezdtem el foglalkozni, arra lettem figyelmes, hogy mennyire hasonlatos a mi magyar népi gyógyászatunkkal. És valóban, nem véletlen. Valahol, valamikor, amikor még egy helyen éltünk, rendelkeztünk azzal a tudással, amivel az ember saját magát gyógyítani tudta. A kínaiak ezt írásos formában megőrizték, a magyar pedig, mivel elindult és vándor nép lett, vitte magával nyelvében és szokásaiban. Óriási kincs van a kezünkben, amik a feledés homályába vesznek. Olyan emberek őrzik még a titkot, mint Jóska bácsi, aki nem tartja magában, hanem elmondja.

Elmesélte, hogy a szüreti mulatságnak mi volt az értelme és mi lenne ma is a lényege. Ideje van a MÉRLEGelésnek. Meg kell szabadulni mindattól, ami nyomaszt. Ki kell szemetelni! A lelket meg kell tisztítani. Erre volt a szüreti mulatság. Szeptember hónappal egyre sötétebbek a nappalok. Az esztendőkörében a Nap egyre alacsonyabban araszol az ő égi pályáján és nem csak bent, hanem bennünk is. Egyre többet kezdünk aggódni, túl sokat gondolkodunk, félelmeink vannak. Meg kell szabadulni ezektől a gondoktól, mert a sötétségben a gondok elhatalmasodnak… és csak mesélt … mesélt … és mi némán hallgattuk, a végén talán még sírtunk.

Könyveiből vásárolhattunk és mindenkinek valami kedves útravalót írt bele. Nekem ezt: „Gabinak, aki a lelkem lakója lett szeretettel.” Edina említette, hogy zöld teát szokott inni, ezért vittem neki egy-egy kóstolót a MESE teákból, kiválogatva a zöld teákat.  Nem sokat, tényleg csak egy párat. Még soha nem láttam embert így örülni a MESE teáimnak, mint őt. A MESE teák nem gyerek teák (bár van közte olyan, amit gyerekek is ihatnak), hanem felnőtteknek szóló útravaló a mesék szimbólumaival és azok tanításaival. Nagyon jó volt látni, hogy néhány apró, filterbe töltött teának mekkora ereje lett.

Nem tudom lesz e alkalom újra találkozni vele itt Tiszaújvárosban, de aki teheti valahol valamikor még menjen el és hallgasson bele az előadásába, mert higgyétek el, óriási kincs van a kezében és ránk akarja hagyni.