Gyógyszeres terápia mellett gyógynövények csak akkor alkalmazhatók, ha biztosak vagyunk abban, hogy a létrejövő kölcsönhatások nem károsítják az egészséget. Az orvosnak mindig tudnia kell arról, ha a beteg gyógynövényeket használ!
A gyógynövények nagy mennyiségű olyan természetes anyagot tartalmaznak, amely megváltoztatja a test kémiai összetételét, így járul hozzá a természetes egészségi állapot helyreállításához. A gyógynövények olyan kombinációban tartalmazzák a természetes hatóanyagokat, amely a leghatékonyabban, a lehető legkevesebb mellékhatással képesek helyreállítani a test megbomlott egyensúlyát.
A fitoterápiában használt legtöbb gyógynövény veszélytelen, nem mérgező. Hiba lenne azonban ártalmatlannak tekinteni.
Áldott korban leginkább arra kell figyelni, hogy olyan gyógynövényeket, melyek alhasi vérbőséget okozhatnak, ezáltal vetélést, ne fogyasszanak.
Gyermekek esetében két éves koráig semmilyen gyógynövényt ne használjunk, keverékben pedig egyáltalán, mert ha allergiás bármely összetevőjére, nem tudjuk, hogy melyikre. Az egyik legfontosabb kiválasztó szervünk a vese, 7 éves korunkra éri el fejlettségi fokát. Feleslegesen nem szabad terhelni, ezért a gyógynövények egyszeri adagja is csak töredéke lehet a felnőtt adagnak. A teát nem készíthetjük úgy el, mint a felnőttnek. Felnőttkori allergiás betegségeket idézhetünk elő felelőtlen használattal. Azoknál a babáknál, akik anyatejesek, inkább az anyuka igya meg a teát és az majd az anyatejjel bejut a gyermek szervezetébe is.
Idővel, ahogy egyre öregszünk, lassulnak az anyagcsere folyamatok, így a gyógynövény használatát ekkor már ennek figyelembevételével kell meghatározni. Gyógyszereket szedhetünk, amelyek kölcsönhatásba lépnek a gyógynövények hatóanyagaival és vagy felfokozzák, vagy elnyomják egymás hatását, vagy épp felhalmozódnak a szervezetben. Körültekintést igényel minden esetben.