Célozd meg és szedj belőle még most, mert hamarosan késő lesz!

A piacon még soha nem láttam fokhagymanyilat árulni, se a szupermarketekben, úgyhogy legjobb a vidéki ismerősöket meglátogatni, mert ilyenkor szívesen odaadják. A gazdák meg akarnak szabadulni a felvirágzott résztől, mert akkor nagyobb lesz a fokhagymafej és nekünk ezt a szándékot kell kihasználni. Így ők is örülnek meg mi is, aztán hagy gondolkodjanak, hogy mit akarsz ennyi fokhagymabimbóval kezdeni. 🙂

Ami az egészséget érinti, a fokhagyma nagy hatású fiatalító gyógynövény, tisztítja a vért, ismerjük hatását megfázások, köhögés, magas vérnyomás, magas koleszterin, érelmeszesedés, bőrbetegségek esetén…stb…

No de ezen túlmenően egy különösen ízgazdag növényünk. Minden íz megtalálható benne, kivéve a savanyú. A fokhagyma fejében található pikáns íz a legintenzívebb, a levelében keserű, a szárában fanyar, a sós a szár csúcsában és az édes íz a magokban található.

A tradicionális kínai gyógyászat az ízeket szervekhez kapcsolja és ezt figyelembe véve mondhatjuk, hogy a fokhagyma hat az emésztésre (édes-Lép/Gyomor), a légzésre (csípős-Tüdő), a vérkeringésre (keserű-Szív), a szaporítószervekre (sós-Vese).

Amit még talán kevesen ismernek, hogy a fokhagymának nemcsak a fejét használhatjuk, hanem a most kunkorodó virágbimbóit és a még nem fásodó szárát, ami a bimbótól kb. 10-15 cm a gumó felé. Rövid az idő…, ahogy a virág fejlődik, úgy lesz egyre keményebb a szára, de most még lédús és kulináris csemegét készíthetünk belőle. Egyszerűen kézzel fogd az ujjaid közé a szárat és pattintsd le. Ha még nem túl fás, szépen megtörik és érzed az ujjaid közt a friss szárnedvet is.

Biztos neked is eszedbe fog jutni számtalan lehetőség, hogy mit lehetne belőle készíteni, nekem két dolog ugrott be.

Ha már hiányzik a savanyú íz a növényből, akkor gondoltam savanyúságot készítek belőle.

A fokhagymanyilakból (virágbimbó) külön és az egyenes szárakból is külön, pusztán a dizájn miatt, de ugyanazt az ecetes felöntőlevet használtam. Megmondom őszintén, én nem variáltam túl sokat a miből mennyit arányokkal.

1 liter víz, só, cukor, ecet és fűszerek a fiókból (koriandermag, színes bors, babérlevél, kapor), amit találtam. Folyamatosan kóstolgattam és amikor azt gondoltam, hogy most ízlik, úgy hagytam és hagytam felforrni.

Az üvegekbe beletettem a nyilakat, felöntöttem az ecetes lével, hagytam kb. 2 percig, majd leöntöttem a levet róla (ez volt a sterilizálás), majd újra felforraltam és beleöntöttem az üvegekbe. Forrón lezártam és meleg dunsztban most hűlnek. Pár hétig még hagyom összeérni az ízeket, aztán amikor amihez savanyúságot ennék, előveszem. …Most jut eszembe, hogy a friss fokhagymagerezdekből is tehettem volna az üvegekbe… Na majd legközelebb (egy év múlva).

Az ecet, a só, a cukor mind tartósítószer, de ha biztosra akarsz menni, tegyél az üvegekbe egy késhegynyi icipici nátrium-benzoátot. Én elhagytam. Hűtőben fogom tárolni, nem akartam külön tartósítószert használni.

 

 

A virágbimbók és az egyenes szár közötti pici kacsakaringókból pedig fűszervajat készítettem. Aprítógépben összeaprítottam a zöld szárakat, majd tettem bele sót és vajat. Itt sincs tuti recept a mennyiségeket illetően, kinek milyen az ízlése. Pirítós kenyérre, vagy krémes fűszervaj tésztához. Nem fogom túlbonyolítani a leendő ételt, mert önmagában szeretném érezni ezt a friss fokhagymás zöld ízt.

Ha el akarod tenni későbbre, tedd jégkockatartóba a fűszervajat és fagyaszd le. Így mindig csak annyit veszel ki, amennyire szükséged lesz.

 

 

 

 

PRÓBÁLD KI TE IS! 

 

 

 

 

Iratkozz fel a hírlevelemre!

és kapsz egy 7 részes ingyenes sorozatot a TEAkészítő Műhelytitkokról! Ebben olyan alapvető információkat osztok meg veled a teakészítésről, melyek hétköznapinak tűnnek, mégis sokan nincsenek tisztában vele és bizonytalanság lengi körül.