Életmód Völgykatlan programjai

Nem tanulni jössz, hanem emlékezni arra, hogy a növények nem csak nevek és hatóanyagok. Jelenlét. Illat. Tapintás. Séta. Egy séta, ahol lassabban lépsz, mint ahogy szoktál. Ahol lassul a gondolat, megérkezik a figyelem, hívnak a gyógynövények. A kilátás ajándék, a felismerések pedig sosem véletlenek.

Erdő szélén hűs patakban mezítláb lépkedünk a köveken, nevetünk, keressük az egyensúlyt, és mindig ott van egy kéz, ami megtart. Játék, bátorság és valami nagyon emberi, ami felszabadít.

A paticsos hűvös, árnyékos terében zajló Asztrotea a modern fitoterápiát, az asztrológiát és a kínai ötelem tanát kapcsolja össze: az élet ciklikusságáról, az emberi működésről, felismerésekről és finom megértésekről mindenkihez szólva. Megnézzük, hogy milyen energetikai változásokon megyünk keresztül az év során. Hogyan hatnak ránk a csillagjegyek minőségei, és milyen teákkal tudjuk támogatni a természetes önerőnket. Nem jóslás. Nem elmélet. Egy kapaszkodó, hogy jobban értsd magad, haza tudd vinni és használni.

Nem kell „ügyesnek” lenned. Nem kell értened hozzá. Nem a tökéletesség számít, hanem az, hogy együtt rakjuk ki. Csak engedd, hogy a kezed tudja, mit csinál. A mandala nem készül, hanem megszületik. A mandala nem a szépségről szól, hanem a figyelemről. Arról, ahogy jelen vagy és elrendezed magad körül a világot.

A kakaó nem ital, hanem kapcsolódás. A kakaó nem felpörget, hanem megnyitja a szívet, lelassítja az elmét és segít megérkezni oda, ahol már nincs zaj. Különleges, megtartó élmény fehér ruhában a mandala körül, ahol nem kell megszólalni ahhoz, hogy történjen valami.

Reggeli nyújtózás, jóga, mezítláb lépünk a harmatos fűre, lélegzel. Mozdulás úgy, ahogy aznap jólesik. Csend, madarak, lassú mozdulatok. A tested emlékszik arra, hogy jó mozogni.

Nem kell csinálnod semmit, csak feküdni a csillagos ég alatt, amikor már sötét van. Hagyni, hogy a nap leülepedjen benned. Nem kell „elérni” semmit, csak hagyni, hogy megérintsen a zene, és a mese. Mintha egy kicsit mindannyian gyerekek lennénk újra.

A tűz körül nincs hierarchia. Csak arcok, történetek, nevetések. és az ősi érzés, hogy együtt vagyunk és ez elég. Mindig történik valami, amit nem lehet előre megtervezni. Pont ettől marad emlékezetes.

Az erdő nem magyaráz, nem sürget, csak jelen van. Mi pedig belépünk, lassan, figyelmesen, de nemcsak az erdőbe, hanem egy kicsit önmagunkba. Lassú jelenlét, érzékelés, mintha az erdő is figyelne ránk. Egy különleges séta a belső varázserdődbe.

A friss szénával töltött kunyhó egy elvonulós menedék : fekvés, alvás, halk beszélgetés, mesés kilátás –  ahol nem történik semmi, mégis minden a helyére kerül. Cél aludni, szundizni, nevetni, beszélgetni. Gyermeki könnyedség, meglepően mély pihenés. Olyan „semmittevés”, amire régóta vágysz. Egyszerű, őszinte és meglepően gyógyító.

Nem kötelező, nem bizonyítás, de hívogató. Egy út az erdőn át, ami felfelé vezet. Lépésről, lépésre. A vár vár rád kilátással, történettel, megérkezéssel, amiért megdolgozol, de soha nem felejtesz el. Ha hív mész, ha nem maradsz. Mindkettő rendben van.

Házilag készítünk mindenféle kencét, gyümölcsökből, növényekből, joghurtból, mézből, vízből, természetes anyagokból. A kencéket egymás arcára kenjük, egyfajta arcápolási rutint kialakítva a Völgykatlanban. A nevetést alig tudjuk abbahagyni. A workshop egyszerre tanulás, gondoskodás, játék és önfeledtség.

A gyógynövények köré gyűltünk, teakeverékeket készítettünk, gyógynövényes fűszersót, természetes füstölőt … – beszélgetve, nevetve, egymást segítve, mint régen a fonókban, ahol a tudás kézről kézre, szívből szívbe szállt.

Anna vezetésével dagasztottunk és sütöttünk a már meleg kemencénél – ki álmosan, pokrócba burkolózva, ki aktívan gyúrva, ki csak reggelire érkezve, mert itt minden részvétel éppen jó volt.

Ági vezetésével olyan élő, közös önismereti játékokban vettünk eddig részt, amelyek nem táblákhoz, hanem egymáshoz kötődtek: beszélgetések, felismerések, nevetések és csendek váltották egymást – játékosan, mégis mélyen.