Hej, gesztenye úrfi, bundácskádból bújj ki

Hej, gesztenye úrfi, bundácskádból bújj ki

Gesztenyét gyűjteni szerintem mindenki szeret. Ragályos. Egy elkezdi, aztán valaki mindig beáll segíteni és örülünk, ha egy szép példány akad a kezünkbe: Wow, idenézz mit találtam és ámulok gyermekien. Pedig már hány éves is vagyok? 🙂  A gesztenye örök. Gyűjtjük, mert olyan szép, de mit csináljunk belőle? Nyakláncot? Miért is ne? Tényleg! De én nem nyakláncot csináltam, hanem azon gondolkodtam, hogy a boltban milyen dekoráció lehetne belőle.

Sarokdísz mellett döntöttem. Hétvégén szép idő volt, kaptam magam és nekiláttam a gesztenyéket átfúrni. Kerestem egy jó nagy szöget, kalapácsot és … mit mondjak, türelemjáték volt a javából, pedig ez még csak a kezdet.

     

 

Sejtettem vagy sem, a sarokdísz munkafolyamatainak minden lépéséhez higgadt pillanatok kellettek. Amikor készen lettem az átfúrásokkal, ki kellett találni, hogy mire fűzzem fel. Selyemszalagra? De hogy fűzzem át az apró lyukon? Spárgára? Nincs olyan vastag zsákvarrótűm, hogy meg tudjam oldani.

Damil? Ez az! Ráadásul, ha a gesztenyék damilon lógnak, olyan mintha a levegőben lebegnének. Elő a damilt és hajrá. Többször kellett biztatni magam tény, de kész. Felkötöztem a szalmakeretre. Ez sem volt egyszerű, bár az ötlet nagyszerű, de állandóan libegtek nekem és össze-vissza tekeredtek, rendetlenkedtek, folyton bogozni kellett őket.

De most már kész, a sarokba raktam őket és nyugton vannak, szépek.

Maradt néhány gesztenye, mert a türelmem is véges. Ezeket egyszerűen a virágokhoz tettem cserépbe.

  

Weöres Sándor: Gesztenye úrfi

Hej, gesztenye úrfi
Bundácskádból bújj ki!
Ugorj le a fáról
Érkezésed várom.

Nini, itt van, koppan
Fáról földre pottyan
Futok zsebre dugni
Jöjj, gesztenye úrfi!

2017-09-23T05:14:33+00:00